2011. június 17., péntek

Péntek reggel csörög.

{naplórészlet}



Folyton hangokat hallok, akárcsak te. Néha idegesítő máskor meg nyugtató ez az emberi massza. A madarak hamarabb kelnek, őket már megszoktam, minden hajnali műsor mögé bebújnak. És itt ez az iskola is, kicsengetnek-becsengetnek nekem is folyton.. 
De én nem megyek. Csak maradnék a Csendemben. 
Talán egy kis hegedű, cselló meg zongora.. Tangóharmonika. Harmónika-diszharmónika.
És mindig a Más kell: káoszban a béke, a nyugalomban az ember művészete. Így adtuk mind oda egy csillagunk a muzsikának, hogy cserébe Azt kapjuk.
Amit már nem lehet. Nem lehet.
Amit már nem.
A nyugalom szigete talán csak egy mese. De néha még odaálmodhatjuk magunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed?