2011. március 27., vasárnap

Arcok Prágából

Körbenézel egy patinás hangulatú utcán, beszívod az ódon-új levegőt, s mint egy gyerek a cukrászdában, próbálod magadénak tudni a város öszzes szépségét és varázsát. mindeközben régi arcok néznek rád: homlokzaton csüngő, talapzaton feszülő testek, megálmodott transzcendens jelenetek.
Ezeket az arcokat egykor szándékkal és érzéssel teremtette valaki, hogy tisztelegjen és méltóságot kölcsönözzön a térnek.
Prága. Számomra a múlt-jelen, kő-arany, emlék és zsongás városa.
Itt a szobroknak története, lelke van.. ha megkérdeznénk, vajon mit mesélnének?








3 megjegyzés:

  1. a harmadik es a negyedik a kedvenc! :D

    VálaszTörlés
  2. a negyediknél egy kicsit a fényekkel bajba voltam, de nem akartam kikozmetikázni

    VálaszTörlés
  3. a negyedik. mert az ablakról visszaverődő erős fény miatt(a jobb fele kiégett), megszűnik a figyelem központi irányultsága, ezáltal az ablakot körülvevő szobrok részletes kidolgozottságán megtörő fény a sötét árnyékokkal, erős kontrasztot alkot. az eredmény : élethű mozgás és dinamizmus. tecc.:D grat. a nem kikozmetikázásért. :)

    VálaszTörlés

Mi a véleményed?