2011. március 27., vasárnap

Arcok Prágából

Körbenézel egy patinás hangulatú utcán, beszívod az ódon-új levegőt, s mint egy gyerek a cukrászdában, próbálod magadénak tudni a város öszzes szépségét és varázsát. mindeközben régi arcok néznek rád: homlokzaton csüngő, talapzaton feszülő testek, megálmodott transzcendens jelenetek.
Ezeket az arcokat egykor szándékkal és érzéssel teremtette valaki, hogy tisztelegjen és méltóságot kölcsönözzön a térnek.
Prága. Számomra a múlt-jelen, kő-arany, emlék és zsongás városa.
Itt a szobroknak története, lelke van.. ha megkérdeznénk, vajon mit mesélnének?