2010. június 19., szombat

Fesztiválnapló.5

AMOR OMNIA, a szerelem más kép


  Érezni kell, anélkül, hogy egy szót is mondanál. És érteni kell. Az eszköz csupán ennyi: a látvány.




  Nagy sikernek örvend a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház napjainkban, ezen előadás rendezői pedig már Zheni és Peter Pashov, a Szófiai Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémia professzorai. Hallunk és látunk. Próbálunk érteni- de ez nem is szükséges. A könnyed darab fő erőssége a látvány- és a mozgáselemek precíz kidolgozottsága. Végig ugyanaz a hangulat: mintha elvarázsoltak volna minket. Olyan, mintha egy kis mesevilágba nyertünk volna bepillantást, s mindez csak akkor tudatosul, mikor kezdetét veszi a taps és meghajolnak a színészek. Ekkor felébredünk a csodavilágból. 
  Persze mindez akkor történik így, ha nem kritikus szemmel ülünk a sorok közé és hagyjuk sodorni magunkat az egyszerű szépség élvezetével. Ha nekünk ez éppen elég, boldog nézőkké válhatunk.



  Mert ez az előadás mélyen belenyúl a látvány fogalmának tarsolyába. Fények minden színben, vetítés, jelmezek, paraván, lebegő textíliák, csöpögés, gyertyaláng. Megannyi eredeti ötlet és kivitelezés. Mindezt Cári Tibor zenéje fűszerezi, alkalmanként színészi előadásban. Azonban néha kimondottan rosszul eshet az átváltás élő-érző zenéből mesterségesre.
   Mindebből hiányoltam egy rövid üzenetet is, de talán épp ez az üzenet: nyissuk ki a gyermeki szemünket és fogadjuk be e végigtáncolt mesét. Amor Omnia.

2010. június 7., hétfő

Fesztiválnapló.4

TAGEBUCH EINES WAHNSINNIGEN Deutsches Theatre, Berlin


   Egy monodrámát láthattunk Samuel Finzi előadásában, amely Nyikolaj Vasziljevics Gogol Egy őrült naplója (Diary of a madman) című írására épült. A Hannah Rudolpf által rendezett darabhoz a zenét Jacob Suske szerezte. 
  A néző mikor belép a terembe, a színpad közepén egy kék fénnyel megvilágított széket lát, az előadás során pedig előkerül még egy farakás, ezek a színész kellékei (ez utóbbi hol ülőke- hol egy kutya).
  Az őrültünk egy, a közönség soraiból jövő suttogó beszéddel mutatkozik be, frázisait gyakran a nézőkből előtörő nevetés követi. Ez pedig nemcsak a fűszerezett előadásmódnak, hanem az eredeti szöveg humorának is köszönhető. A novella határidőnapló formájában íródott, íme egy kis ízelítő:
A mai nap nagy, nagy ünnep! Spanyolországnak van már királya. Megtalálták. Ez a király én vagyok. Csak az imént tudtam meg. Szinte egyik pillanatról a másikra belém hasított a világosság... De hát hogyan! Hogyan is hihettem akárcsak egy másodpercig is, hogy én valamiféle címzetes fogalmazó vagyok? Én! Hogyan fészkelhette be magát az agyamba ez az őrült gondolat? Tiszta szerencse, hogy valakinek nem jutott eszébe bolondokházába záratni miatta. Na de most végre minden tiszta és világos. Eddig szörnyű volt. Én egyszerűen nem értettem semmit. Mintha valami szürke ködbe burkolózott volna az egész világ. Mindez azért van, mert az emberek azt hiszik, hogy az agy a koponyában székel. Hát ez egyáltalán nem így van! Egy szél hozza, amely a Káspi-tenger felől fúj. Én tüstént feltártam Mávra előtt, ki vagyok. Micsoda ostoba teremtés ez a Mávra. Amikor megtudta, hogy Spanyolhon királya előtt áll, összecsapta a tenyerét, majdnem meghalt a rémülettől: 
- Szent isten! Segítség... segítség! 
Életében nem látott még spanyol királyt.
Aki elolvasná a teljes szöveget, Czimer József fordításában megtalálja a MEK oldalán, ITT.

 

  A darabot több magyar színház is feldolgozta és a színpadi-dramaturgiai megoldások is nagyon hasonlónak tűnnek. Hogy miben különbözik a Deutsches Theatre darabja a többitől? A válasz érdekében érdemes lenne megnézni más előadásokat is.

2010. június 3., csütörtök

Fesztiválnapló.3

PASSAGE Salamandre (FRA)


  A tér fénybe borult, mondhatni tűzbe. A francia Salamandre együttes komplex zenés-táncos rituálét szolgáltatott a bámészkodók számára a Nagyszebeni Nemzetközi Színházfesztivál alkalmával.



  Valóban úgy érezhettük magunkat mint egy ősi szertartáson, Héphaisztosz oltárán. A kidolgozott koreográfia és látványelemek,  a zenei effektusok és az égetett fűszerek illata több érzékünkre is hatott, összességében kreálva egy komlex benyomást.


  Az önkéntes szervezőkből, vöröskeresztesekből és közösségi rendőrökből álló kordon tartotta vissza a tömeget, hogy ne közelítsék meg túlságosan a tűzzel játszó zsonglőröket. Ez az irdatlan bámészkodó tábor együtt mozgott az egész produkcióval, ami egy negyvenöt percet tartó felvonulás volt a központi sétálóutca közepétől a Nagypiacig. Hömpölygött a nép a mozgó szekér után, ami vezérlőpultként is szolgált, megadva a produkció ritmusát.















Származási hely(fotók): Fesztiválnapló