2010. május 29., szombat

Fesztiválnapló.2

CARNIVAL COLLECTIVE (GBR), hangokkal színezi az utcát


   Megközelítőleg háromnegyed órás műsorral vonult az utcára a számlálásom szerinti húsz együttestag (eredetileg 25-40 fős a banda). Már a megjelenésük is megnyerő volt, és később az ütős hangzás is igazolta őket.




  Ennyi ember között összhangot teremteni nem semmi, minden számnál más-más zenész vezényelt a csapatból, innen is látszott, hogy nincs egy megépített hierarchia, hanem tényleges csapatként vonulnak az utcára hangulatot teremteni. És teremtettek is!
  Pár szó a bandáról: elmondásuk szerint a stílusok, amiket képviselnek, a reggae, funk és a drum and bass. Mindezt tisztán, egyénenként több hangszeren is játszva plusz egy kis koreográfiával fűszerezve adják elő. Nem áll távol tőlük a hip hop és a ska sem, de ember legyen a talpán aki besorolja őket egy kategóriába.

És íme:



Érdeklődőknek még ITT hallgatható vagy bővebb infók az oldalukon: www.carnivalcollective.org.uk

Fesztiválnapló

Első nap, 
látványra kapcsolva


  Már hetek óta érezhető volt ami az utóbbi napokban egyre erőteljesebben fertőzte a légkört. A 'valami készül'- hangulat. Tíz napra most mindenki érdeklődő színházkedvelővé válik, hisz egy ilyen fesztiválon már nagyonis illik helyiként legalább egy jegyet váltani- ugyeugye.
   Ez a fertőzés tehát a Szebeni Nemzetközi Színházfesztivál eljövetelének tudható be, most ő diktálja a tempót az utcán, a téren, a termekben, a várszélen, kazánházakban, a város különböző pontjain. Előkerülnek a Bábel maradványai és a tér megtelik idegen szóval, idegen arcokkal, akik ebben a felállásban mégis birtokolnak egy közös vonást: azért jöttek, hogy valami újat lássanak, élvezzék a fesztivál lehető legtöbb mozzanatát. Ugyanis a bőség zavara itt is fennáll, lehetetlen ennek a légkörnek minden molekuláját beszippantani.
  Mégis megpróbálkozom egy személyes reflexiókból álló szűk napló megírásával, hogy a látottakat valamilyen formában kiírjam-megosszam.

Kezdjük is az első nap első beltéri előadásával.

SCATTERED Motionhouse Dance Theatre (GBR)

  A cím jelentése: szétszórt, főként az eső jelzőjeként használjuk. A román fordításban pedig a név Stropi (csepp) volt. Na és mi dolgunk ezzel/ezekkel a cseppekkel? Kik ők, és hogyan kerültek ide? Mit akarnak közvetíteni számunkra?


   Hét táncos, hét test amely hét vízcseppet testesít meg, bemutatva egy egész körforgást ami a természet szerves része: jég, olvadás, szárazság,  újbóli nedvesség majd mindent elborító hó.    Az előadás szerkezetét egy szimmetriatengely mentén lehetne felrajzolni, ahogy a természetben megjelenő őselem, a víz újból és újból átalakul kezdeti formájába a környezeti hatásoknak megfelelően.
  Ezek azonban nem hétköznapi vízcseppek, amit a színpadon látunk az igazi varázslat. A látványelemek, háttérgrafikák, a zene, a koreográfia és a táncosok kifinomult, precíz mozgása adja a darabnak az eggyüttes hangulatát. Minden mozzanat másodpercre ki van számolva, maximális odafigyeléssel, ami különös eleganciát kölcsönöz minden jelenetnek.



  A díszlet minimalista, mégis rafinált. Egyetlen díszletelem amit látunk az egy semleges színű feltehetőleg műanyagból készült fal, amin időnként a hátulról felmászó színészek lecsúsznak, felfutnak, vagy éppen biztosítókötéllel a derekukon vízszintes irányba mozognak. Erre a csúszda alakú falra jön a háttérvetítés a színpad felső részére erősített projektorból. A táncosok beintegrálódnak a vetített képbe, látszólag fröcskölik a vizet, máskor meg a hűtőben ülnek, napozószéken, vagy éppen úsznak a víz alatt.





  Kellékként bejön még pár vászon és pár pet palack, amiből haton vizet isznak a szárazság eljövetelekor és hiába kéri- nem adnak társuknak belőle egy cseppet sem. Ez a jelenet egy kis humort is becsempész, ugyanakkor elgondolkodtató is.
  Szövegkönyv nincs, az auditív elemek javarészét a háttérben vetített film zenéje képezi, emellett pedig alkalmanként a színészek adnak ki hangokat mint a: gargarizálás, nyögés, szuszogás, kopolás, amik a terem akusztikájának köszönhetően is jól érvényesülnek.
A jelmezek a hétköznapi viselet mintáját követik.


  A helyi hangosításon még van mit javítani, hiszen egyes jeleneteknél nehezen-elviselhetővé váltak a hangeffektusok (berezgés). Olykor feszült a türelmi határ is a kitartott jelenetek miatt, de a túlcsorduló vizualitás végig fenntartotta a figyelmet, egyik jelenet sem volt túlságosan elhúzva. A kecses mozgás látványa pedig külön élményt jelentett, a vizet megtestesítő táncosok meg ezzel a kettős élettel tökéletesen szemléltették a természet egyensúlyát: a fagyban és szárazságban  szenvedtek, majd a csobogással minden egyre dinamikusabbá vált. Nem hiába, hogy a föld is ebben az állapotban termeli az élet csodáját.


Trailer:




Koreográfia:  Kevin Finnan & The Company 
Díszlet:  Simon Dormon/Oblique
Fények: Natasha Chivers
Zene: Sophy Smith & Tim Dickinson
Jelmez: Claire Armitage
Video: Logela Multimedia
Szereplők: Claire Benson, Junior Cunningham, Giorgio de Carolis, Laura Peña Nuñez, Olivia Quayle, Alasdair Stewart, Philipp Stummer


Fotóforrás: az EGYÜTTES HONLAPJA.


*Megjegyzés: ez egy szubjektív értelmezés, a teljesség igénye nélkül és nem feltétlenül tükrözi a rendezői elgondolásokat.