2010. január 30., szombat

Vers(M)



Olyan vagy, mint a levegő nekem.
A létben, mikor nem vagy,
a helyemet nem lelem.
Kinézve az ablakon
nem tekint rám senki
csak egy ábránd, kilómétereken
keringő, messzi.
A fuvallat ha átsiklik az arcomon
egy érintésre vágyok.
Zöldet keresve a télben
talán rád találok.

Kifeszített angyal kengyellel
a kezében átsuhan a szoba felett,
s mint kígyó marja azt
amit a mellkas elfedett.
Tőrét élezi, hogy kivegye a Semmit-
mert nem sokat ér mindez
hogyha nem vagy itt.


2010. januáros

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed?