2010. június 19., szombat

Fesztiválnapló.5

AMOR OMNIA, a szerelem más kép


  Érezni kell, anélkül, hogy egy szót is mondanál. És érteni kell. Az eszköz csupán ennyi: a látvány.




  Nagy sikernek örvend a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház napjainkban, ezen előadás rendezői pedig már Zheni és Peter Pashov, a Szófiai Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémia professzorai. Hallunk és látunk. Próbálunk érteni- de ez nem is szükséges. A könnyed darab fő erőssége a látvány- és a mozgáselemek precíz kidolgozottsága. Végig ugyanaz a hangulat: mintha elvarázsoltak volna minket. Olyan, mintha egy kis mesevilágba nyertünk volna bepillantást, s mindez csak akkor tudatosul, mikor kezdetét veszi a taps és meghajolnak a színészek. Ekkor felébredünk a csodavilágból. 
  Persze mindez akkor történik így, ha nem kritikus szemmel ülünk a sorok közé és hagyjuk sodorni magunkat az egyszerű szépség élvezetével. Ha nekünk ez éppen elég, boldog nézőkké válhatunk.



  Mert ez az előadás mélyen belenyúl a látvány fogalmának tarsolyába. Fények minden színben, vetítés, jelmezek, paraván, lebegő textíliák, csöpögés, gyertyaláng. Megannyi eredeti ötlet és kivitelezés. Mindezt Cári Tibor zenéje fűszerezi, alkalmanként színészi előadásban. Azonban néha kimondottan rosszul eshet az átváltás élő-érző zenéből mesterségesre.
   Mindebből hiányoltam egy rövid üzenetet is, de talán épp ez az üzenet: nyissuk ki a gyermeki szemünket és fogadjuk be e végigtáncolt mesét. Amor Omnia.

2010. június 7., hétfő

Fesztiválnapló.4

TAGEBUCH EINES WAHNSINNIGEN Deutsches Theatre, Berlin


   Egy monodrámát láthattunk Samuel Finzi előadásában, amely Nyikolaj Vasziljevics Gogol Egy őrült naplója (Diary of a madman) című írására épült. A Hannah Rudolpf által rendezett darabhoz a zenét Jacob Suske szerezte. 
  A néző mikor belép a terembe, a színpad közepén egy kék fénnyel megvilágított széket lát, az előadás során pedig előkerül még egy farakás, ezek a színész kellékei (ez utóbbi hol ülőke- hol egy kutya).
  Az őrültünk egy, a közönség soraiból jövő suttogó beszéddel mutatkozik be, frázisait gyakran a nézőkből előtörő nevetés követi. Ez pedig nemcsak a fűszerezett előadásmódnak, hanem az eredeti szöveg humorának is köszönhető. A novella határidőnapló formájában íródott, íme egy kis ízelítő:
A mai nap nagy, nagy ünnep! Spanyolországnak van már királya. Megtalálták. Ez a király én vagyok. Csak az imént tudtam meg. Szinte egyik pillanatról a másikra belém hasított a világosság... De hát hogyan! Hogyan is hihettem akárcsak egy másodpercig is, hogy én valamiféle címzetes fogalmazó vagyok? Én! Hogyan fészkelhette be magát az agyamba ez az őrült gondolat? Tiszta szerencse, hogy valakinek nem jutott eszébe bolondokházába záratni miatta. Na de most végre minden tiszta és világos. Eddig szörnyű volt. Én egyszerűen nem értettem semmit. Mintha valami szürke ködbe burkolózott volna az egész világ. Mindez azért van, mert az emberek azt hiszik, hogy az agy a koponyában székel. Hát ez egyáltalán nem így van! Egy szél hozza, amely a Káspi-tenger felől fúj. Én tüstént feltártam Mávra előtt, ki vagyok. Micsoda ostoba teremtés ez a Mávra. Amikor megtudta, hogy Spanyolhon királya előtt áll, összecsapta a tenyerét, majdnem meghalt a rémülettől: 
- Szent isten! Segítség... segítség! 
Életében nem látott még spanyol királyt.
Aki elolvasná a teljes szöveget, Czimer József fordításában megtalálja a MEK oldalán, ITT.

 

  A darabot több magyar színház is feldolgozta és a színpadi-dramaturgiai megoldások is nagyon hasonlónak tűnnek. Hogy miben különbözik a Deutsches Theatre darabja a többitől? A válasz érdekében érdemes lenne megnézni más előadásokat is.

2010. június 3., csütörtök

Fesztiválnapló.3

PASSAGE Salamandre (FRA)


  A tér fénybe borult, mondhatni tűzbe. A francia Salamandre együttes komplex zenés-táncos rituálét szolgáltatott a bámészkodók számára a Nagyszebeni Nemzetközi Színházfesztivál alkalmával.



  Valóban úgy érezhettük magunkat mint egy ősi szertartáson, Héphaisztosz oltárán. A kidolgozott koreográfia és látványelemek,  a zenei effektusok és az égetett fűszerek illata több érzékünkre is hatott, összességében kreálva egy komlex benyomást.


  Az önkéntes szervezőkből, vöröskeresztesekből és közösségi rendőrökből álló kordon tartotta vissza a tömeget, hogy ne közelítsék meg túlságosan a tűzzel játszó zsonglőröket. Ez az irdatlan bámészkodó tábor együtt mozgott az egész produkcióval, ami egy negyvenöt percet tartó felvonulás volt a központi sétálóutca közepétől a Nagypiacig. Hömpölygött a nép a mozgó szekér után, ami vezérlőpultként is szolgált, megadva a produkció ritmusát.















Származási hely(fotók): Fesztiválnapló


2010. május 29., szombat

Fesztiválnapló.2

CARNIVAL COLLECTIVE (GBR), hangokkal színezi az utcát


   Megközelítőleg háromnegyed órás műsorral vonult az utcára a számlálásom szerinti húsz együttestag (eredetileg 25-40 fős a banda). Már a megjelenésük is megnyerő volt, és később az ütős hangzás is igazolta őket.




  Ennyi ember között összhangot teremteni nem semmi, minden számnál más-más zenész vezényelt a csapatból, innen is látszott, hogy nincs egy megépített hierarchia, hanem tényleges csapatként vonulnak az utcára hangulatot teremteni. És teremtettek is!
  Pár szó a bandáról: elmondásuk szerint a stílusok, amiket képviselnek, a reggae, funk és a drum and bass. Mindezt tisztán, egyénenként több hangszeren is játszva plusz egy kis koreográfiával fűszerezve adják elő. Nem áll távol tőlük a hip hop és a ska sem, de ember legyen a talpán aki besorolja őket egy kategóriába.

És íme:



Érdeklődőknek még ITT hallgatható vagy bővebb infók az oldalukon: www.carnivalcollective.org.uk

Fesztiválnapló

Első nap, 
látványra kapcsolva


  Már hetek óta érezhető volt ami az utóbbi napokban egyre erőteljesebben fertőzte a légkört. A 'valami készül'- hangulat. Tíz napra most mindenki érdeklődő színházkedvelővé válik, hisz egy ilyen fesztiválon már nagyonis illik helyiként legalább egy jegyet váltani- ugyeugye.
   Ez a fertőzés tehát a Szebeni Nemzetközi Színházfesztivál eljövetelének tudható be, most ő diktálja a tempót az utcán, a téren, a termekben, a várszélen, kazánházakban, a város különböző pontjain. Előkerülnek a Bábel maradványai és a tér megtelik idegen szóval, idegen arcokkal, akik ebben a felállásban mégis birtokolnak egy közös vonást: azért jöttek, hogy valami újat lássanak, élvezzék a fesztivál lehető legtöbb mozzanatát. Ugyanis a bőség zavara itt is fennáll, lehetetlen ennek a légkörnek minden molekuláját beszippantani.
  Mégis megpróbálkozom egy személyes reflexiókból álló szűk napló megírásával, hogy a látottakat valamilyen formában kiírjam-megosszam.

Kezdjük is az első nap első beltéri előadásával.

SCATTERED Motionhouse Dance Theatre (GBR)

  A cím jelentése: szétszórt, főként az eső jelzőjeként használjuk. A román fordításban pedig a név Stropi (csepp) volt. Na és mi dolgunk ezzel/ezekkel a cseppekkel? Kik ők, és hogyan kerültek ide? Mit akarnak közvetíteni számunkra?


   Hét táncos, hét test amely hét vízcseppet testesít meg, bemutatva egy egész körforgást ami a természet szerves része: jég, olvadás, szárazság,  újbóli nedvesség majd mindent elborító hó.    Az előadás szerkezetét egy szimmetriatengely mentén lehetne felrajzolni, ahogy a természetben megjelenő őselem, a víz újból és újból átalakul kezdeti formájába a környezeti hatásoknak megfelelően.
  Ezek azonban nem hétköznapi vízcseppek, amit a színpadon látunk az igazi varázslat. A látványelemek, háttérgrafikák, a zene, a koreográfia és a táncosok kifinomult, precíz mozgása adja a darabnak az eggyüttes hangulatát. Minden mozzanat másodpercre ki van számolva, maximális odafigyeléssel, ami különös eleganciát kölcsönöz minden jelenetnek.



  A díszlet minimalista, mégis rafinált. Egyetlen díszletelem amit látunk az egy semleges színű feltehetőleg műanyagból készült fal, amin időnként a hátulról felmászó színészek lecsúsznak, felfutnak, vagy éppen biztosítókötéllel a derekukon vízszintes irányba mozognak. Erre a csúszda alakú falra jön a háttérvetítés a színpad felső részére erősített projektorból. A táncosok beintegrálódnak a vetített képbe, látszólag fröcskölik a vizet, máskor meg a hűtőben ülnek, napozószéken, vagy éppen úsznak a víz alatt.





  Kellékként bejön még pár vászon és pár pet palack, amiből haton vizet isznak a szárazság eljövetelekor és hiába kéri- nem adnak társuknak belőle egy cseppet sem. Ez a jelenet egy kis humort is becsempész, ugyanakkor elgondolkodtató is.
  Szövegkönyv nincs, az auditív elemek javarészét a háttérben vetített film zenéje képezi, emellett pedig alkalmanként a színészek adnak ki hangokat mint a: gargarizálás, nyögés, szuszogás, kopolás, amik a terem akusztikájának köszönhetően is jól érvényesülnek.
A jelmezek a hétköznapi viselet mintáját követik.


  A helyi hangosításon még van mit javítani, hiszen egyes jeleneteknél nehezen-elviselhetővé váltak a hangeffektusok (berezgés). Olykor feszült a türelmi határ is a kitartott jelenetek miatt, de a túlcsorduló vizualitás végig fenntartotta a figyelmet, egyik jelenet sem volt túlságosan elhúzva. A kecses mozgás látványa pedig külön élményt jelentett, a vizet megtestesítő táncosok meg ezzel a kettős élettel tökéletesen szemléltették a természet egyensúlyát: a fagyban és szárazságban  szenvedtek, majd a csobogással minden egyre dinamikusabbá vált. Nem hiába, hogy a föld is ebben az állapotban termeli az élet csodáját.


Trailer:




Koreográfia:  Kevin Finnan & The Company 
Díszlet:  Simon Dormon/Oblique
Fények: Natasha Chivers
Zene: Sophy Smith & Tim Dickinson
Jelmez: Claire Armitage
Video: Logela Multimedia
Szereplők: Claire Benson, Junior Cunningham, Giorgio de Carolis, Laura Peña Nuñez, Olivia Quayle, Alasdair Stewart, Philipp Stummer


Fotóforrás: az EGYÜTTES HONLAPJA.


*Megjegyzés: ez egy szubjektív értelmezés, a teljesség igénye nélkül és nem feltétlenül tükrözi a rendezői elgondolásokat.

2010. január 30., szombat

Vers(M)



Olyan vagy, mint a levegő nekem.
A létben, mikor nem vagy,
a helyemet nem lelem.
Kinézve az ablakon
nem tekint rám senki
csak egy ábránd, kilómétereken
keringő, messzi.
A fuvallat ha átsiklik az arcomon
egy érintésre vágyok.
Zöldet keresve a télben
talán rád találok.

Kifeszített angyal kengyellel
a kezében átsuhan a szoba felett,
s mint kígyó marja azt
amit a mellkas elfedett.
Tőrét élezi, hogy kivegye a Semmit-
mert nem sokat ér mindez
hogyha nem vagy itt.


2010. januáros

Kiszemelt áldozat: Nikon D5000

Meghoztam a döntést, ami nagyszó. Ha minden jól megy, két év várakozás után, nemsokára a kezemben foghatok egy csodás eszközt énem kifejezésére.
Lássuk csak, ki Ő..




Idővel szükség lesz egy érzékenyebb objektívre, de kezdetnek maximálisan megfelel a páciens. :)