2009. október 17., szombat

Emlékek trilógiája.2



Örömgubó


Ma is… szinte lebegtem. Ma… majdnem.
Szeretnék beszélni ilyenkor. Valakivel. Bárkivel.
De nem mindennapi témákról.
Majdnem lebegés. Ilyenkor különös szeretetet és vonzalmat érzek az emberek iránt, s ha viszonzatlanul, kétoldali impulzus nélkül marad az egész, ott állok egyedül az érzéssel és gyötör, mint a vágy orgazmus nélkül.
Mégis... édes ez a gyötrődés. Mert olyan más. Cseppet sem szürke.. és ritka emellett. Talán a szürke is érdekességet nyújtana, ha nem lenne olyan gyakori a környezetünkben.

(...)

Tehát itt vagyunk. Te. Meg én. És még kitudja…
Önnek egy üzenete érkezett.
Ismeretlen szám. Várj csak.. talán mégsem. És fölösleges a mikroszkóp ahhoz, hogy megvizsgáld. Ismersz vagy sem?
Gondolkodás nélkül mondanék nemet.


2008 júniusa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed?