2009. október 20., kedd

Emlékek trilógiája.3


Mélypont

Niincs máár bennem, csak üressééég....

Mélypont.

(ide kéne írni sírni valamit de nincs már..)

Pont.

(Az ekkor és mostban lángol a kecskeszarv a fejemen, amit ma én gyújtottam meg, hadd lássam égni, élni és félni a múlástól. Kecskeszarvak mindenütt. Virág nincs. Csak a koszorú hordoz magában pár szálat. Aprócskát.)

Niiincs máááár bennem.... csak.

(Csakmert minden teljesség tovamegy egyszer, elég, mint a kecskeszarv. Ha meggyújtják.)

Pontpont..

(Mert égni kell mindenért, nem egyszer, kétszer sokszor. Ha nem égtél hát fogsz. Majdegyszer.)

Niiiiiiincs máááár bennem.....

(Belek. Büdös szervek és egy rohadt agy, ami nem jó semmire.)

Mert... niiiiiiiincs mááááár. Nincs.

(Majd egyszer lesz. Talán.)

Pont.

(a legmélyebb)

Pont.

2008 deci üresség

2009. október 17., szombat

Emlékek trilógiája.2



Örömgubó


Ma is… szinte lebegtem. Ma… majdnem.
Szeretnék beszélni ilyenkor. Valakivel. Bárkivel.
De nem mindennapi témákról.
Majdnem lebegés. Ilyenkor különös szeretetet és vonzalmat érzek az emberek iránt, s ha viszonzatlanul, kétoldali impulzus nélkül marad az egész, ott állok egyedül az érzéssel és gyötör, mint a vágy orgazmus nélkül.
Mégis... édes ez a gyötrődés. Mert olyan más. Cseppet sem szürke.. és ritka emellett. Talán a szürke is érdekességet nyújtana, ha nem lenne olyan gyakori a környezetünkben.

(...)

Tehát itt vagyunk. Te. Meg én. És még kitudja…
Önnek egy üzenete érkezett.
Ismeretlen szám. Várj csak.. talán mégsem. És fölösleges a mikroszkóp ahhoz, hogy megvizsgáld. Ismersz vagy sem?
Gondolkodás nélkül mondanék nemet.


2008 júniusa