2009. szeptember 30., szerda

Emlékek trilógiája.1



Fuvallat


Keserű parfüm illata lengi be a szobát.
Először érintettelek. Először éreztem az illatot.
Most bepermetezem a nyakam a keserű burokkal és rád gondolok.
Ahogy átjárja a testem... mintha te járnád át.
Jégvirágok rajzolódnak ki ajkamon, reszketek a forróságtól, a szél pedig iránytáblákat csapdos bennem: ‘Kelj fel, keleti szél, indulj nyugat felé...’
És most.. merre kell menni? kell menni...? vagy hibás a késztetés az indulásra... Hol van az az algoritmus, ami megmutatja, hogy a találkozásnak mikor nagyobb a valószínűsége: ha tétován bolyongok, vagy ha az iránytáblák tövében várok?
Túl könnyű ma minden, csak himbálja a tincsemet egy lágy fuvallat. Minden súlyát veszti. Most csak én vagyok, itt állok... mintha nem is léteznék... mintha semmi sem létezne. Csak egy szellőnyi vágy, meg én, egy csipet keserű cukor.
Szeretem. Ma különösen.
Szeretem ezt a tincset is, a pajkos szelet, az illatozó szobát odabenn, az erkélyajtó túlsó oldalán... Ezt a csendet.. és az egyedüllét megfizethetetlen szépségét.
Igen, valóban akkor lépünk be az életbe, mikor leszállunk a vonatról... Ma messze repültem a sínek vonalától... és ezáltal szabad lettem. Ha csak egy pillanatra is, de élek...

2008 áprilisa

2009. szeptember 21., hétfő

Látod?

Neked is ugyanaz a bajod.
Úgy éled meg ezt az egészet, mintha egy álom lenne, amiből egy nap úgyis felébred az ember.
Csak féllábbal élsz. Egyik feled mindig a realitásé, kívülről nézed önmagad amint épp mosolyogsz, és elemzed, hogy mi válthatta ki belőled.
Árnyék vagy, mert nem mersz színesben élni. Jobb mindig szívvel az ész után baktatni. Átnemélni a szenvedést, immunisnak lenni.
Engem is néha ez ránt vissza. Mert még mindig jobb hullámvasút-kilengésben élni, mint rakosgatni a tollpehely súlyokat egy öregedő mérlegre.
Ez a mocsok egyensúly, mert most is arra gondolok, az ember alapvetően egyedül van- ha nem is magányos. De mindig. Csak maga önnönmagának, minden más csak színezi a létpalettát. Szerelmek, barátságok, család.. szalmaszálak a szekérre. Ha valamelyik elég -kiég- akkor mintha kimartak volna belőlünk valamit. Pedig nem, hisz nem a mienk, csak kölcsönkaptuk. Mentőövekhez szokni nem jó dolog mikor nem vagy veszélyben, mégis édes dolog megteremteni ezeket a kötelékeket, átélni a velük járó érzelmeket. Ennyivel is növekszik a szekérke, de nincs önmagában nélkülözhetetlen szálacska, a szekér karbantartásán van a lényeg.

2009. szeptember 12., szombat

Játék

{avagy testreszabott kiértékelés- élménybeszámoló}

Egy barátságos mérkőzésen adott tizenegynéhány ember mindkét oldalról, ezeknek az embereknek meg kell tanulniuk: hogyan fogadják el egymást, mit tanulhatnak egymástól és hogyan működjenek együtt egy közös cél eléréséért.
A mi játékunk során rengeteg új dolgot láthattunk, tapasztalhattunk, érezhettünk és ezek az élmények megerősítenek minket időről-időre. Kialakul bennünk egy értékrend, amelyet a későbbiekben követhetünk és egyre jobban haladunk a kirakóssal, ami a világ megismerése fele vezet minket.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek ára van, egyesek sokat dolgoztak azért hogy mi a játszótéren lehessünk. A mi dolgunk pedig ezt figyelembe véve a következő: önmagunkból kihozzuk a tökéletes játékost, aki együttműködik társaival, vezetőivel, betartja a szabályokat, aktívan részt vesz és rádolgozik a meccs pozitív kimenetelére. Mindezzel nem veszít semmit, hiszen fejlődik a csapat, és ő is ezáltal.
Ezt a projektet pozitív élettapasztalatként könyvelem el. Örvendek, hogy játszhattam (még ha csak félidőig is) és annak is, hogy megismerhettem játékostársaimat. Köszönöm nekik, hogy sosem feledkeztek el a kispadon ülő társaikról.
Összességében egy sikeres, szórakoztató és hasznos játékot tudhatunk magunk után. És bár újat nem mondtam mindezzel, mégis másképp élem meg és máshogyan fejezem ki magam. Ettől színes a paletta.
Van aki ügyes csatár.. más jó hátvéd. Aki pedig labdába sem tud rúgni, az menjen kapusnak:)!

2009. szeptember 9., szerda

' 09. 09. 09- miaszösz.

Asszerrencse napjaee?

Már a felfújhatós gumilabdát fel is ütötték jó magasba, a nép meg csak csodálkozik, mintha különleges dolog történne ezen a napon.

Hölgyeim ééés urraim, figyelem.. ez az év napja. Komolyan kell ám venni!- szól a számmisztikus és a horoszkópgyártóval(nevezzük asztrológusnak?- vagy inkább elmeasztronautának) közösen máris tanácsokat osztogat, hogy mit tegyünk illetve mit ne tegyünk ezen a fantasztikusan különleges napon.
Hát köszönöm szépen a sok okos dolgot, ha a cikkeiket nem olvasom talán túl sem éltem volna a mai napot! Örök hála!
Azért reggel 9 óra 9 perckor nem voltam elég izgatott, hogy kikeljek az ágyból.. vagy mégis.. jé.. tényleg akkor keltem.

Ez valamit jelent!

(ha nem is- belemagyarázzuk.)

üdv.