2009. február 25., szerda

Kapcs.

[egy megszállott elméjében. olvasva]

Ha matekozik, eszébe jut egy érdekes vers a turkáló-világról. Mormolni kezdi, érzi a szenvedélyt végigvonulni az ereken. Ezt teszi akkor is, mikor hajnalban végigsétál az utcán..:
"Hajnal van, falombon madárneszezés. Reggelre viszontláthatlak újra?.."(kárpátikamil) Láthatlak.. valaha? -rájátszik- Létezel?.. egyáltalán.
A szeme lángol, a haja lángol(kaf), megél minden egyes mozdulatot, minden egyes pillanatot. Lebeg. És ilyekor imádja a világot.
Van itt turkáló(karolyiamy), minden ami kell. Elhasznált emberek, meggyötört testek, lélek... naaazigen(!?).
Titkos féreg foga rág (petőfisándor),mindenfele rongybabák. Azám! Hazám.. (jozsefattila).
Szépversekkel fekszik, szépversekkel kel kel kell.. Be-tűket ebédel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed?