2009. február 25., szerda

Kapcs.

[egy megszállott elméjében. olvasva]

Ha matekozik, eszébe jut egy érdekes vers a turkáló-világról. Mormolni kezdi, érzi a szenvedélyt végigvonulni az ereken. Ezt teszi akkor is, mikor hajnalban végigsétál az utcán..:
"Hajnal van, falombon madárneszezés. Reggelre viszontláthatlak újra?.."(kárpátikamil) Láthatlak.. valaha? -rájátszik- Létezel?.. egyáltalán.
A szeme lángol, a haja lángol(kaf), megél minden egyes mozdulatot, minden egyes pillanatot. Lebeg. És ilyekor imádja a világot.
Van itt turkáló(karolyiamy), minden ami kell. Elhasznált emberek, meggyötört testek, lélek... naaazigen(!?).
Titkos féreg foga rág (petőfisándor),mindenfele rongybabák. Azám! Hazám.. (jozsefattila).
Szépversekkel fekszik, szépversekkel kel kel kell.. Be-tűket ebédel.

A férfi, aki szeretne önmaga lenni

Kidobálja a művirágokat és kikapcsolja a villanyáramot. Kisöpör minden hangot és árnyat, és kétszer elfordítja a violinkulcsot a zárban. Két nap és két éjszaka fröcsköli magára a harmatot. Radírgumit vesz és kiradíroz mindent, amit idegennek talál saját magán. A bőre most rózsaszínű, akár a magzatburok és a lelke könnyebb, mint a hélium.

{folytatom}

[Miroslav Holub verse alapján]

2009. február 3., kedd

janvier

telik. tik-tak...
és máris egy újabb kikötő fele evezünk.
húú. de gyakran írok ide..:]
legalább megkönnyebbülök: nem vagyok grafomán. ilyen szinten még blogger sem.
csak tologatom a korlátokat. minden nap erről szól.[:
legyünk okosak. foglalkozzunk a legfontosabbakkal. és máris megszületik a nemtörődömségre a mentség.