2008. december 27., szombat

ünnep

Lassan eltelt a nagy ünnepecske (szándékosan írom így) és ikszeljük is naptárban a hátralevő pár üres négyzetet.  Ez a pár nap rendkívül alkalmas arra, hogy rájöjjünk: nem vagyunk egyedül (és talán mégis). Akad egy kis idő a gondolkodásra. Nem mintha egyébként nem ezzel telnének a napok, de ez egy másfajta gondolkodás, mert ennek a központja mi magunk vagyunk. 
Valahogy így jutottam én is magamig.  Aztán látom a lelki szemetet kivetülni a környezetemre. Karácsonyi dobozka, könyvecske, mécseske, szaloncukorka.. kezd elég nagy felfordulás lenni. A sok idegen holmi még nem kapja a helyét.  
Idegen holmik.  Kapcsolatok. Betolakodó érzelmek, bocisméretű szempárok, határozott kézfogások.. (ótejóég) Mi közöm mindezekhez? Nem hívtam én őket. Csak úgy jöttek maguktól.. Aztán lassan örülök, ha még kilátok a kupacból. Persze ez mind szükséges.  Nekem, a megismerő individuumnak. Kell ez nekem. Amit főztem, egyem is meg. És ha nem én kotyfoltam, akkor is. Valamiből táplálkozni kell. 

Itthonülés. Rádiózás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed?