2008. december 30., kedd

.blogod.

Eszemben sincs eztán minden nap írogatni. De sorra kerül pár témaboncolgatás. Témák, amik érdekelnek. És csak remélni tudom, hogy mást sem hagynak hidegen.
Hogy miért kell leírni a gondolatokat? Letisztulnak. Vagy újabb kérdéseket hoznak elő. Mindkét eset jobb, mint zavaros életlében evickélni. Egyébként is, hadd gyűljön a netkupacban.
Talán önző dolog blogot írni ebben az esetben, mégsem bánom. Lesz, ami lesz.
Rágyúrok.

(..vagy nem..)


[radiocafé tik-tak..]

2008. december 27., szombat

ünnep

Lassan eltelt a nagy ünnepecske (szándékosan írom így) és ikszeljük is naptárban a hátralevő pár üres négyzetet.  Ez a pár nap rendkívül alkalmas arra, hogy rájöjjünk: nem vagyunk egyedül (és talán mégis). Akad egy kis idő a gondolkodásra. Nem mintha egyébként nem ezzel telnének a napok, de ez egy másfajta gondolkodás, mert ennek a központja mi magunk vagyunk. 
Valahogy így jutottam én is magamig.  Aztán látom a lelki szemetet kivetülni a környezetemre. Karácsonyi dobozka, könyvecske, mécseske, szaloncukorka.. kezd elég nagy felfordulás lenni. A sok idegen holmi még nem kapja a helyét.  
Idegen holmik.  Kapcsolatok. Betolakodó érzelmek, bocisméretű szempárok, határozott kézfogások.. (ótejóég) Mi közöm mindezekhez? Nem hívtam én őket. Csak úgy jöttek maguktól.. Aztán lassan örülök, ha még kilátok a kupacból. Persze ez mind szükséges.  Nekem, a megismerő individuumnak. Kell ez nekem. Amit főztem, egyem is meg. És ha nem én kotyfoltam, akkor is. Valamiből táplálkozni kell. 

Itthonülés. Rádiózás...

2008. december 17., szerda

egy kis bevezető...

... mert mire is mennénk bevezetők nélkül? Minden folyamat vége bevezetés egy újabb folyamat kezdetéhez, tartják. És mert az előszavak amilyen tartalmasak épp annyira feledkeznek meg róluk- különösebb energiát nem fektetnék a kezdésbe.
 Ismerős az 'ide valami frappáns kéne' érzése, de rendszerint, ha várjuk az ihletet, csak elvesztett időhalmazt kapargatunk össze. Aztán gyűjtögethetjük az elfecsérelt perceket egy zsákba, hogy mikuláskor elajándékozhassuk.
 A legszebb ajándék az, amit önként feláldozunk? Ezt azért nem kéne.  
 És így lesz a bevezetőből ihlet nélküli iromány.  Csakhogy legyen meg a kezdő lökés.